Kezdetek, avagy hotta a Mitulá bátti! Nem mi tehetünk róla! :)

Egy ideje már terveztük, hogy legyen kutyánk. Nem sokkal az örökbefogadás előtt lehetőségünk lett volna, hogy 2 yorki közül válasszunk, egy ismerős találta őket (ők is kóbor ebek voltak vagy legalábbis csatangolók), de valahogy azt éreztem, hogy nem ők az igaziak. Megnéztem őket, nagyon cukik voltak, de a szigorú feltételeimnek nem feleltek meg és valahogy nem volt meg az a kellesz nekem érzés.

Már le is tettem szinte arról, hogy lesz kutyánk, de bekerült a menhelyre 10 újszülött baba és érdeklődtem, hogy mekkorák lesznek. Ez azért fontos, mert bár jobban tetszenek a nagyobb termetű kutyulik, azért egy Bernáthegyit nem hoznék panelba... Válaszként azt kaptam, hogy közepes de inkább nagyobbak lesznek, de felhívta az önkéntes a figyelmem Fickómra és a leírt paraméterek és a kép alapján szerelmes lettem belé. :) Nem bírtam magammal és még aznap kimentünk és elhoztuk. Ketten voltak tesók, de mi a kiskrapek mellett döntöttünk. 

Egyből mentünk állatorvoshoz, ahol kapott ismét féregtelenítőt és a parvo elleni oltást. És a doktor úr megerősítette azt a félelmünket, hogy amíg nem hatnak az oltások (3 hetes ciklusokban kapja), addig nem tanácsolja, hogy levigyük... És én roppant óvatos vagyok, így míg nem hatnak az oltások, addig 100%-ig paneleb marad a drágám. De nemsokára vége a kényszer 'nemsétáltatásnak' és miénk lesz az egész lakótelep. :D Úgy várom már, biztos neki is nagyon fog tetszeni! 

Terrier keverék és nagyon édes, így festett pinduriként: