A séták izgik!!! Fickónak és nekem is nagyon tetszik. És olyan kis ügyes! Pár alkalom után már rájött, hogy hogy kell lépcsőzni. Persze, még húz, de egész ügyesen jön pórázon.
Pisi-kaki még egyáltalán nem volt lent, de ami késik, nem múlik. :)
És már ismerkedünk a környék kutyáival is, remélem lesznek barátai. :) Legtöbbször normális gazdákkal találkozunk, akik engedik, hogy az ebek megszaglásszák egymást, eddig egy negatív tapasztalatom volt, egy nő, ahogy odajött Fickóhoz a kutyája, elkezdtek ismerkedni, a nő kutyája rohangált Fickó körül, semmi vészjósló jelzést nem láttam rajta, szerintem csak játszott volna, de erre a hölgyemény megfogta a kutyáját, és bementek a lépcsőházba, pedig még maradt volna, mert ott szívta el teljesen a cigit, nagyon úgy nézett ki, mintha előlünk menekült volna be. Pedig Fickó is barátságos volt, szóval nem értettem ezt a reakciót... Ilyen félelmetesek lennénk??? Vagy csak a nőszemély gyökér?
Az is tetszik a sétákban, hogy ha összetalálkozunk más kutyásokkal, akkor persze szóba elegyedünk pár mondat erejéig, és ez nagyon jól esik. Lányom autista, vele nem tudok beszélgetni; férjem nem szeret dumálni, társaságba nem járok, eléggé el vagyok szigetelődve így a gyes alatt, szóval ilyen szempontból is kellemes időtöltés a kutyasétáltatás. :)
Sajnos jó pár "érdekes" kutyás van. A lefuribb, amikor felkapják a kutyát... én az ilyeneket hónalj, ill. ridikül kutyának hívom, és sajnálom szegény ebet, hogy ilyen gazdájuk van.((
VálaszTörlésA másik szomorú dolog, amikor a kutya-gumit nem szedik fel, csak állnak nézik, vagy elfordulnak, aztán tovább mennek....(((
A felkapós nénit egyszerűen nem tudom hová tenni... Az a baj, hogy páran a sétát csak wc-ztetésnek tekintik, pedig legalább annyira fontos, hogy közben találkoznak más kutyákkal. Szerintem.
TörlésA kutyakakis dolog engem is zavar. Még egy percet sem vesz igénybe, hogy felszedje az ember... És annyira ritkán látok olyat, hogy valaki veszi a fáradtságot. :(